Mára nagy divat a felhőszolgáltatás: biztonságos, gyors, és persze környezetbarát. A New York Times újságírója szerint azonban ez csak tévhit.

Persze, az adatbiztonságot nem kérdőjelezzük meg, ahogy a gyorsaságot sem. Nehéz is lenne, hiszen éppen ezek azok az előnyök, amik miatt annyira népszerű. A kérdés inkább csak az, hogy mi van mögötte.

A laikus szemszögéből...

...a dolog igen egyszerűen fest. Van az asztalon (esetleg a zsebünkben, ha például okostelefonról van szó) egy "kis vas", a számítógép, ami tárolja az adatainkat. A felhőszolgáltatás ezt a "kis vasat" iktatja ki a képből, hogy az adatok mintegy a semmiben (a levegőben, a felhőben) őrződjenek meg, ezzel persze megspórolunk egy csomó mindent. És persze bárhol, bármikor elérhetünk minden adatot néhány kattintással. (Hiszen modern világunkban már kattintásokra sincs annyi időnk, mint hajdan, minden azonnal kell.)

A valóság

Természetesen a "kis vasat" nem tudjuk kiiktatni a képből, csupán "nagy vasra" cseréljük, azaz azokra a hatalmas adatközpontokra és szervergépekre, amiket a világon mindenütt meg lehet találni. A bevezetőben említett oknyomozó riporter csak az USA-ban több, mint harmincat talált, igaz, egy kivételével egyikbe sem nyert bebocsátást, hiszen ezek a létesítmények (leírásuk nagyjából: betonkocka a sivatag közepén, két kaktusz között) szigorúan őrzöttek. Amit még értékelhetnénk is, de van egy kis gond: ez a tisztának, már-már természetesnek tételezett formula nagyon is pazarló.

A környezetszennyezés

A felhőszolgáltatás talán a legpazarlóbb iparág az informatikán belül. A szerverparkok hatalmas mennyiségű energiát emésztenek fel: csak az USA harminc ilyen létesítménye 12 atomerőművi blokk teljes termelésének megfelelő mennyiségűt. Kis matek: Magyarországon 4 ilyen blokk adja a villamosenergia-fogyasztás több, mint negyven százalékát. Azaz 9-10 blokk fedezné egész Magyarország szükségletét. Ilyen szerverparkok azonban nem csak USA-ban vannak, és valószínűleg ott sem csak a megtalált harminc létezik belőlük...

Mire kell ennyi energia? Ez a legbosszantóbb: tartaléknak. Az adatközpontok az általuk felhasznált energiának 90 vagy annál több százalékát is feleslegesen elvesztegetik – elsősorban olyan szerverek és számítógépek működtetésére, amelyek nem dolgoznak, csak készenlétben állnak, hátha szükség lesz rájuk. Hogy ha egy vagy néhány gép kiesik, akkor is fennakadás nélkül szolgáltassanak. Egyetlen létesítmény egy közepes méretű város energiaszükségletét is képes felszívni, miközben ennek tizede is bőven elég lenne. Az összegzés szerint minden egyes adatközpont harmincszor annyi energiát pazarol el, mint amennyit valóban hasznos tevékenységre fordít.

És felmerül a jogos kérdés: mi van, ha elmegy az áram? Nos, tartani akkor sem kell semmitől, ugyanis vannak dízelgenerátorok. Méghozzá nagyok: egyetlen generátor óránként 1500 (!!!) liter benzint használ el.

Alternatíva?

Elvileg már létezik olyan módszer, amellyel az energia kihasználtságát akár 90% fölé is emelhetnék, azaz ez esetben csupán a tizedét dobnák ki az ablakon - legalábbis a kaliforniai Power Assure cég ezt állítja módszeréről. A laikus szerint ez teljesen logikus befektetés lenne az informatikai cégnek, amely ilyen felhőszolgáltatást üzemeltet, és a pór földi halandó szerint igen hamar megtérülne (főleg az emelkedő energiaárak mellett). A szolgáltatók azonban nem mernek kockáztatni.